Nagy Gyula - Mi is az a Grál?

részlet Nagy Gyula Grállovagok című művéből

Parszivál az ősz Trevrezentet
Kérdezte, a Grál mit jelenthet?
A házigazda így felelt:
A Mont Salvatot őrzi fent
Jeles vitézlő lovagtábor:
A templomosok. Mind Hős Bátor.
S tudod-e mi táplálja őket?
Ereje egy tiszta, szent kőnek.
Lapsit ex coelis a neve.
Olyan csodás az ereje,
Hogy a főnixet elhamvasztva
Poraiból is feltámasztja,
S rajt lángbaveszett fakó tollak
Helyett új, tündöklők ragyognak(…)
A Grállovagok javadalma
A Grál e különös hatalma
Jáspiskőből van ez a szent tál.
A lázadó angyalok vezére
Lucifer, lebukott a mélyre,
Mikor őt Szent Mihály arkangyal
Pokolra verte tüzes karddal.
A lázadónak koronája
E kővel leesett a pusztára
A pásztorok ott megtalálták.
Sába urának felajánlták
Sába királynője elvitte
Bölcs Salamonhoz. Nem kis pityke
Nagy volt –e kő, ebből csináltak
Bölcs Salamonnak drága tálat.
Bölcs Salamonról örökségképp
Nikodémusra szállt ez az érték.
Nikodémus Dávid fiának
Jézusnak adta ezt a tálat.
Amaz időben, mikor Jézus
Leült a Simon farizeus
Termében a szent vacsorához,
E tálat hozták asztalához(…)
Midőn a Gallus katona
Longinus megnyitja vala
Lándzsával Jézus oldalát,
E tállal menté meg a kártól,
Szent József Arimathiából.
Midőn e jámbor Józsefet
Mert törvény ellen vétkezett
A tanács tömlöcbe vetette,
Akkor a Grált, mint igaz vért,
Királyi vért tartó edényt
Az angyalok kapták a kezükbe.
Az anygalok akik büszke,
Lázadó szónak ellent álltak,
Semlegesek maradtak, vártak.
Majd ég és föld között lebegve
Vártak isteni rendeletre.
Vártak a szent feltámadásig,
Midőn a halál ura másik
Dicsőült életét megkezdte.
Akkor a Szent Grált is kereste.
Kivette angyali kezekből,
Vele mit gondolsz kit keresett föl?
Meglátogatta Józsefet,
Ki érte börtönt szenvedett.
Az Úr kezén a szent edény
Sötét tömlücben, mint a fény,
Égett. Józsefnek egy látása
A Szentlélek vigasztalása.
„Őrizd számomra!” – szólt az Úr.
„őrizd emlékül, zálogul,
Te is, az is, kinek kezébe
Atya, Fiú, Lélek nevébe
Tőled egykor átszármazik,
Kit méltóvá tesz rá a hit,
Hit a teljes Szentháromságban…
Hit az én titkos lakomámban:
Az asztalban mely világszerte
Lesz áhítattal ismételve,
A kenyérben, mely az én testem;
A borban, melyben oly szívesen
Adom italul véremet,
Mint egykor adtam kelyhemet.
A szent keresztről te levetettél,
Az új sírba eltemettél.
Így tegyék testemet oltárra,
E tálhoz hasonló szent tálra.
Ott fekszem majd a korporálén,
Nem lesz más áldozat, csupán én.”
Erre eltűnt a kegyes Jézus,
Maradt az ősz Arimatheus
Bús tömlöcében elfeledve,
De élteté a szent ereklye(…)
Titus a pogányból lett hívő-levente
Megtorolta Jézus halálát,
Ledönté Jeruzsálem várát,
De földalatti tömlöcéből,
Józsefet is ő emelé föl
A napvilágra. Bárha drága
Volt nékik Izrael országa.
Ott pusztaság lett föld és lélek;
Azért az Úr Krisztus több hívének
Egy választott kis seregével
Hajóra szállt egy csendes éjjel.
Hajóra szállt, vitorla nélkül.
Ne evezőtül, ne a széltül,
Ne függjön a kormánylapáttól,
Csupán Isten akaratától,
Hogy a kisded nyáj hol ér partra,
Hol lesz majd égi birodalma.
Így értek, megmentve csodákkal
Nyugatra, tenger vészen által(…)
Álmában Józsefnek az Úr,
Feltárta csalhatatlanul,
S hol őrizzék a Grál edényét.