Gecsemán csodás kertje és a Szent Grál

Ki ne ismerné Gecsemán kertjében történt csodálatos eseményekről szóló tudósítást, bizonyára akihez eljutott az a szíve mélyén megsejtette, hogy mély értelme van ennek a bibliai történetnek.
Idézzük most fel , Károli fordítása szerint:
Máté 26: 36-46

26,36 Akkor elméne Jézus velök egy helyre, a melyet Gecsemánénak hívtak, és monda a tanítványoknak: Üljetek le itt, míg elmegyek és amott imádkozom.
26,37 És maga mellé vévén Pétert és Zebedeusnak két fiát, kezde szomorkodni és gyötrődni.
26,38 Ekkor monda nékik: Felette igen szomorú az én lelkem mind halálig! maradjatok itt és vigyázzatok én velem.
26,39 És egy kissé előre menve, arczra borula, könyörögvén és mondván: Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen a mint én akarom, hanem a mint te.
26,40 Akkor méne a tanítványokhoz és aluva találá őket, és monda Péternek: Így nem birtatok vigyázni velem egy óráig sem!?
26,41 Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek; mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen.
26,42 Ismét elméne másodszor is, és könyörge, mondván: Atyám! ha el nem múlhatik tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod.
26,43 És mikor visszatér vala, ismét aluva találá őket; mert megnehezedtek vala az ő szemeik.
26,44 És ott hagyva őket, ismét elméne és imádkozék harmadszor, ugyanazon beszéddel szólván.
26,45 Ekkor méne az ő tanítványaihoz, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Ímé, elközelgett az óra, és az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik.
26,46 Keljetek fel, menjünk! Ímé elközelgett, a ki engem elárul.

Most szeretnénk, egy a számunkra fontos, Gnosztikus szemszögből megvizsgálni ezt a történetet, melyhez segítségül hívjuk Jan van Rijckenborgh – Egyetemes Gnózis című könyvében leírtakat.

A történetről szóló fejezet első bekezdéseiben ezt olvashatjuk:

„Ha mindent meggondol, amit a Gnózisról mondtunk, akkor tudja, hogy az evangéliumot beavatási rejtélynek kell tekinteni. A Szentírás nem történelmi híradás, hanem annak az embernek a nagyon is időszerű ecsetelése, aki a felfelé vezető ösvényre törekszik.
Az evangélium, mint az Egyetemes Tan egyik megjelenési formája, mindig új, és a
tanulót [Tanuló - értsd: az Egyetemes Tan kutatója, a Grál keresője, Szellemi úton járó - a szerk.] nagyon is időszerű dolog követelményei elé állítja.

Ha az evangéliumot így vizsgáljuk, akkor újra megszabadulhatunk a múlt béklyóitól, melyekben embertársaink sínylődnek, akik vélt történelemre tekintenek vissza, erről prédikálással, zenével és énekekkel nyilatkoznak érzelmesen anélkül, hogy valamit is megértenének belőle. Mi viszont új, gnosztikus alapon foglalkozunk ezekkel a dolgokkal, s ezen az úton vezetjük egymást az olajfák hegyére, Gecsemán kertjébe, s reméljük és imádkozunk, hogy lélekben és igazán megértjük egymást. „

Ez a bevezető két bekezdés valamelyest talán felvázolta az olvasó számára, mit is jelent a Gnosztikus szemlélet. Így talán érthető lesz az is, melyet a fejezet második része taglal, a gecsemáni történésekről.

íbyA rejtélyek hét szakasza

„Ha Gecsemán történetét felületesen olvassuk, az a benyomásunk, hogy itt kétségtelenül tudathasadást ábrázolnak: az egyik oldalon a szenvedő Jézus, a másikon az értetlen, sőt alvó tanítványok.

Ez a benyomás teljesen helytelen. A gecsemán-tragédia az evangéliumban vázolt beavatási rejtélynek egy bizonyos szakasza.
E beavatási rejtélynek hét szakasza van. Az újjászületés szent tudományában ismeretes

először is az áttörés, a bűntudat folyamata, amelyet Keresztelő János rejtélye képvisel;

másodszor az őspránai világosság leáramlásának folyamata, a mennyei sugárzásnak a földi természet emberével való kapcsolata, „Jézus megszületése az istállóban”;

harmadszor a misztikus és filozófiai kölcsönhatás a Szent Szellem és a személyiség között. Ezt nevezik Jézus földön-járásának. Hogy ezt a folyamatot végleges, teljes siker koronázhassa, ahhoz a

negyedik szakaszt a tizenkét tanítvány elhívásának nevezhetjük.

Jézus felhívja és birtokába veszi a dialektikus ember tizenkét erejét, vagy a dialektikus lélek tizenkét sugarát, amelyeket a földi templom tizenkét szent kenyerének is neveznek. A tizenkét agyideg ez, a hétszer hét plexussal.

Ha a mikrokozmoszban a Jézus-ember birtokába veszi a személyiségrendszer tizenkét erejét, ha ezeket ellenőrizni tudja, akkor a földi természet sorsa meg van pecsételve.

Az Istenit, a mennyeit nem lehet összeegyeztetni a dialektikussal

Ugyanezt a folyamatot jelöli Artúr király és asztala tizenkét lovagjának legendája. A mennyei, mely nem ebből a világból való, kapcsolatot teremt, asztaltársaságot képez a földivel, a nagyon is ebből a világból valóval.

Az ilyen asztaltársaságban emiatt mindig jelen van az alapvető összeütközés, egy Júdás. Az elszakadás, a szakítás kialakulása tehát természetes és szükségszerű. Az Istenit, a mennyeit nem lehet összeegyeztetni a dialektikussal. A földinek az a szándéka, hogy hatáskörébe vonja a mennyeit. Megkísérli a mennyeit a saját szolgálatába állítani, míg a mennyei a dialektikusnak a teljes felszámolására, megszüntetésére törekszik.

A két ellenfél célratörő módszerei teljesen egymáshoz igazodnak. A földi a hatáskörébe akarja vonni a mennyeit, a mennyei tehát fogságba ejteti magát a földivel, azzal a figyelmeztetéssel, hogy „az én birodalmam nem ebből a világból való”. A mennyei természetnek az ilyen áldozata miatt a földi természetnek el kell pusztulnia.

A dialektikus életterület tizenkét nézetének a Jézushoz való kapcsolása után így a Krisztus-tragédia ötödik szakasza következik, az áldozat ideje.

Ez a szakasz persze - a Jézus-áldozat - csakis annál a tanulónál, csakis abban a tanulóban megy végbe, aki az útján már áthaladt szentesülési folyamatának mind az öt előbbi fokozatán. Ez csak azzal a tanulóval történik meg, aki a megszabadító cselekedetek ösvényén jár.

Az áldozatnak Önben kell megtörténnie

Az a vélemény, hogy Jézus, az Úr, 2000 évvel ezelőtt valahol Palesztinában egyszeri áldozatával a keresztfán az emberiség minden bűnét, minden fej és szív bűnét lerótta, hogy bűneinktől megváltott minket és megfizetett értünk, ahogyan a heidelbergi katekizmus állítja, az egy borzasztó tévedés, sőt csalás. Ez egy hagyományos szörnyűség, a régi egyház által becsempészett tévtan. E tévtan miatt süllyedt az egyház a mai tehetetlenségébe, és emiatt vált karikatúrává.

Ennek az egyszeri áldozatnak Önben kell megtörténnie; s az átok fája, a kereszt, az Ön dialektikus testisége! Golgota pedig a „koponya helye”, ahol a keresztre feszítési folyamat, a beavatórejtély

hatodik szakasza kezdődik és végződik, hogy a

hetedik szakasz, a feltámadási rejtély beteljesedhessen.

Amikor az evangélium azt mondja, hogy „valamely lélek Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van; és valamely lélek nem vallja Jézust a testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől”, akkor ezt jól kell értenünk. Ez olyan józan, felrázó, tárgyilagos kijelentés, hogy megfoghatatlan, miért oly kevesen képesek megérteni.

Ha a tanuló Jézussal való kapcsolatot, a Jézus-áldozatot, az ötödik szakaszt a testben tapasztalja, a saját testében éli át, akkor Istentől van, akkor Istenben van. Ha ezt a testében átélheti, vallhatja, akkor a Gnózisban van, és ebben az áldozásban fejlődik ki a feltámadás.

Aki ezt még nem vallhatja, nem képes átélni, az nem Istentől van. Az ilyen ember „Istent” csak betűhalmaznak ismeri, hangsornak, határozatlan fogalomnak.

Amikor Pál azt mondja, hogy „mi pedig valljuk (azaz tapasztaljuk), hogy Jézus a testben megjelent”, akkor ebben felismerhető az ő létállapota.

A hagyományosok serege úgy véli, hogy Pált ebben utánozhatja, hogy ezt mind elmondhatja magáról - de közben Jézus történelmi születésére gondol. Érzi, hogy milyen buta és naiv hozzáállás ez? Hiszen ennyit még a pokol seregei is tudnak, hogy Krisztus eljött a testbe.

Most már Angelus Silesius kijelentése is érthető:
„Ha Krisztus ezerszer születik is Betlehemben, de benned nem, akkor mégis el vagy veszve”.

Látja már, milyen mélyre süllyedt korunk misztikus élete? Érzi, milyen sürgősen szükséges az emberiség szétválasztása, mennyire természeti szükséggé vált az új tudat?

A mennyei embernek a földi emberért végzett áldozatmenete, a Krisztus-tragédia ötödik szakaszának folyamata a szent úrvacsorával kezdődik, ahogyan részletesen megbeszéltük. Az úrvacsora alatt egy foglyul ejtési folyamat is kifejlődik. A Jézus-ember itt végképpen foglyul ejti a tizenkét agyideg erejét, tizenkét minőségét. Felállítják a „fügefát”.

Aztán Júdást kényszerítik kimenni: „Amit cselekszel, hamar cselekedjed”. Az összeütközés megkezdődik.

A lélek kertje

Jézus a tanulót ezután Gecsemánhoz vezeti. Három tanítványát viszi magával: Pétert, Jakabot és Jánost. Péter az akarat-elemet képviseli, Jakab az értelmet, János az érzést. Magával viszi tehát az egész fej-szív egységet. A földi természetnek e három vezető tényezőjét Jézus teljesen felvonja a magányosságba, a lélek kertjébe. Az új élet elé állítja őket.

Gecsemán minden régi bölcsességben a lélek kertje, a rózsák udvara, melyben a tanuló előtt kibontakozik a megszabadulás útjának világos képe, s ez a kép beléje vésődik. Ezt az eseményt nagy magányosság, mély csend jellemzi. Olyan területre való felvonás ez, ahol a dialektikus elkerülhetetlenül álomba merül, ahová a dialektikus tudat nem léphet be.

Az eredeti írásban semmi olyasmi nincsen, hogy Jézus szomorkodik vagy retteg. Inkább rendkívül erősen azzal törődik, hogy ez a csodálatos folyamat sikerüljön. A szeretet aggodalma ez.

A Szent Grál

Még egy tévhitet is el kell oszlatnunk. Jézus szavaival: „Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár: mindazonáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te”, és „ha el nem múlhatik tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod”, az egyházi misztikusok egy szenvedő és vért izzadó üdvözítőt állítottak a kirakatba, aki még az utolsó pillanatban is menekülésért fohászkodik, hogy végül mégis megadja magát. Így ábrázolta őt minden évszázad művészete. A századok folyamán dialektikus megkínzottat csináltak belőle.

Azzal a tanulóval azonban, akire rátalált, akit megérintett az őspránai világosság, azzal itt valami egészen más történik. A pohár itt az új fej-szív szentélyben elkészített Grál. E szent Grál tartalmával kell a tanulónak a mindennapi gyakorlatban elkezdeni a transzfigurálás nagy csodájának kivitelezését. Gecsemán kertjének csodás tapasztalata arra szolgál, hogy a tanulóval teljesen megismertesse a szent Grál mágikus tartalmát.

Ez a folyamat három lépésben megy végbe, miután a tanulót bizonyos időre - hét megszabadító cselekedete után - felvonják az új életterületre, és miután benne minden dialektikus elaludt.

Jövendő útja most elvonul előtte, mint valami elbeszélés, mint valami ének. A rózsák virágzanak, és a mandulavirágok illatoznak. A tanuló első kézből tudja meg, látja és hallja, hogy mit akar tőle a Gnózis. Akkor azt mondja: „Atyám, ha lehetséges, ne hagyd tőlem elmúlni e poharat ahogyan én akarom, hanem ahogyan te akarod”. Ne úgy, ahogy én akarom, mert nem lehetetlen, hogy a dialektikus befolyások még mindent elronthatnak. Ezzel a mágikus erővel, ezzel a "varázs-igével" eléri a nézetek abszolút tisztaságát, s a tanuló önkéntes engedelmességi kapcsolatot teremt Istennel, ahogyan az az ősidőkben fennállt.

Ha ez megtörtént, akkor elhangzik a második varázsige. A kehely, a pohár másodszor is megjelenik, s most a tanuló-gnosztikus kiissza. A felébredt új ember új cselekvésbe kezd, hogy az ősidőkben megszakadt kapcsolatot véglegesen helyreállítsa. „Atyám, ne hagyd elmúlni tőlem e poharat, csak ha kiittam; legyen meg a te akaratod.”

Közvetlenül ezután pozitív szabadkőműves munkára ébresztik az új fej-szív egységet Gecsemán magasztos vákuumában. A Grált szájhoz emelik, az Isten és ember közötti érintkezés véglegesen létrejött, a szövetséget megújították.

Ettől az órától kezdve a tanuló az újjászületés csodás folyamatának, az endúra folyamatának fogságába ejteti magát ennek az életnek a valóságában. Megkezdődik a nagy transzmutálás, az aranycsinálás.

A mikrokozmoszban ég az örök mécses, a láng a szentély fölött.”

Tudjuk, hogy az olvasó számára talán sok új, ismeretlen fogalom került terítékre, ebben a rövid írásban, mely gnosztikus szemszögből igyekezett feltárni Gecsemán csodás kertjének és a Grálnak valódi kapcsolatát.
Bízunk benne és reméljük, hogy nem riadt meg ettől a talán szokatlan értelmezéstől, és a Grál keresésének újabb aspektusait fedhettük fel az olvasó előtt.
„zörgessetek és megnyittatik”